Rendészettudományi Olvasónapló

Finszter Géza (A rendészet elmélete, 24.o., lásd Bibliotéka) fontos küldetést teljesít, amikor megpróbálja megfogalmazni, hogy mi lehet a jogászi attitűd ("állam- és jogtudományi megközelítés") a rendészettel kapcsolatosan. Teszi ezt azért, mert az újonnan kialakuló rendészettudománynak - amíg nincs önálló rendészettudományi szocializációs modell - a kutatóit más tudományos területekről kell elhódítania, így szükségszerű, hogy a korábban más tudományos területet művelő kutató a rendészettudomány műveléséhez magával hozza eredeti kutatási profilja szerinti gondolkodásmódját és módszereit. Ezért vélem úgy (még mindig), hogy rendőrszakma tudományos kibontakozása a formálódó rendészettudomány bizonyos területein lehet csak "hangadó", a tudomány elméleti alapvetéseire, esetleges alapkutatásaira nézve máshonnan kell várnunk a kutatókat.

A tételes (normatív) jogtudományok művelésével a rendvédelem elvi megalapozása csak korlátozottan érhető el, így Finszter, mivel a jog a formákat kínálja, de keveset mond arról a gyakorlatról, ami az adott jogintézmény tényleges feladata. A rendészet joga tehát "mindazoknak a jogi normáknak a foglalata, amelyek meghatározzák a rendészeti intézkedést követelő, lehetővé tevő vagy megengedő tényállásokat és előírják a hatósági beavatkozás formáját is." (25.o.) A rendészettudomány felé közelítő jogász feladata tehát a rendészeti jog alkotmányos, nemzetközi (európai) követelményekkel való összhangjának, a más jogági szabályokkal való kapcsolatának és a belső jogi koherencia vizsgálata, ami módszereit és célkitűzéseit tekintve nem különbözhet a más jogági vizsgálatoktól. Ez nem rontja le a rendészettudomány önállóságát (vagy önállóságra törekvését), mivel - úgy tűnik - azt az egyéb társadalmi alrendszerektől elkülöníthető "rendőrség" (tevékenység, szervezet) már önmagában megteremti.

Számomra különösen izgalmas kérdés a rendőrségi tevékenység - esetleges - civil érintettjei számára biztosított jogvédelem terjedelme és megjelenési formája. A jogvédelmet elsősorban az biztosítja, ha az adott intézkedési forma eljárási szabályai pontosan meghatározzák, hogy hogyan kell eljárni - elvárható ugyanis, hogy a jogszabályalkotó a normákat a megfelelő emberi jogi, alkotmányos és más alapelvi szabályozással összhangban hozzák meg. Ennek megfelelően adott az érintett számára a panasz, a közigazgatási intézkedés bíróság előtti megtámadása, illetve kártérítési igény érvényesítésének jogi kerete. Biztosítja továbbá a védelmet a büntetőjog annyiban, hogy bűncselekmény elkövetése esetén a rendőrség tagjai is - mindenki máshoz hasonlóan vagy még szigorúbban - felelnek cselekményeikért. Az emberi jogok védelme Európában az Emberi Jogok Európai Bíróságának tevékenysége által kifejezetten megerősödött, az egyéni sérelmek orvoslása körében is, így a jogvédelem ezen a síkon is biztosított: az EJEBhez lehet fordulni rendőrségi intézkedés miatt elszenvedett sérelem miatt is. A rendőrségi tevékenység lényegében minden olyan alapjogot vagy szabadságot érinthet, ráadásul korlátozó módon, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye (vagy annak kiegészítő jegyzőkönyvei) tartalmaz.