Május 2-án lépett hatályba az a Btk. módosítás, ami az önjelölt "egyenruhás" rendfenntartók büntethetőségét teremtette meg önálló tényállásban. 

A Btk. szövege a következő:

Közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése
Btk, 217. § (1) Aki
a) olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet szervez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel,
vagy
b) a közbiztonság, közrend fenntartásának látszatát keltő tevékenységet szervez,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a helyi polgárőr szervezet tagjának a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott feladatai ellátását úgy szervezi meg, hogy a helyi polgárőr szervezet a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott együttműködési kötelezettségét nem teljesíti.

Van ennek szabálysértési alakzata is:

Közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése

A Btk. tényállást a XV. fejezetbe, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények között, a rendészeti bűncselekmények közé helyezte a jogalkotó, lényegében érdemi indokolás nélkül.

Az ugyanis nem tekinthető jogalkotói indokolásnak (ti. hogy miért is van szükség a büntetőjogra), hogy deklarálja a jogalkotó, hogy a) van már szabálysértési alakzat (tudniillik ez előbb megszületett, s nem rendelkezik törvényi indokolással, lévén, hogy csupán kormányrendelet)

majd azt,

hogy b) a tevékenység szervezése már eléri a társadalomra veszélyesség olyan fokát, ami büntetőjogi fellépést igényel. Azaz a szabálysértési fellépés nem elég.

Ez tudniillik egy körbeforgó érvelés (petitio principii), amellyel végső soron nem tudunk meg semmit az okról. Mármint a szabályozási szükséglet okáról. 

Az ilyenfajta "indokolásokhoz" kezdünk azonban már hozzászokni, ami csak azért fájó, mivel egy jó miniszteri indokolás a jogalkalmazó számára a védendő jogtárgyat közelebb hozza s így jól használható eszközt ad(na) a kezébe a tényállás alkalmazása során. A törvény szövege persze az, ami mindenképpen irányadó. Nos, éppen ezzel van itt a legnagyobb probléma. A büntető jogszabályoknak olyanoknak kell lenniük - már amennyiben a törvényesség alapelve érvényesül (nullum crimen sine lege certa) -, hogy pontosan látszódjék a tilalmazott és engedett magatartás közötti határ, s hogy pontosan lehessen tudni, mi a büntetőjogi norma tartalma. Ha ez nem adott, azaz például túl általános a szöveg vagy elvont, akkor egy-egy tényállási elem vonatkozásában a jogalkalmazó maga dönti el, hogy mi tartozik bele s mi nem, ez pedig súlyosan sértheti a jogbiztonságot (is). Az új 217.§ szerint a szervezésnek "közbiztonság, közrend fenntartására" irányuló tevékenységre kell vonatkoznia.

A helyzet az, hogy a közrend és a közbiztonság olyan kategóriák, amelyek tartalma ugyan mindenki által értett és érzett, de nem tekinthetők olyan jogi fogalmaknak, amelyeket egy tényállásban aggálytalanul alkalmazni lehet. A közrend és közbiztonság fogalmak egyébként a rendészettudomány Szent Gráljai, minden valamirevaló rendészettudós megkísérli a definiálást - nyilván azért, mert a rendőrség mint a rendészettudomány vizsgálódásának tárgya olyan tevékenységet végez, aminek magja a közrendhez (közbiztonsághoz) kötődik. S hát jó tudni, hogy mivel is foglalkozunk.

Azért két kiváló fogalmat csak idecitálok. Irk Ferenc: a közbiztonság fogalma magában foglalja egyrészt az egyéni jogoknak (élet, szabadság, egészség, javak tisztelete), másrészt az állam és intézményeinek, továbbá a jogrend teljességének a védelmét(Irk Ferenc: Közbiztonság rizikótársadalomban. Magyar Rendészet 2007/3-4 10.o.

Finszter Géza: A közbiztonság kollektív társadalmi termék, amely az egyének és a közösségek tevékenységéből, az állami szervek hatósági intézkedéseiből, a polgárok önvédelmi képességeinek és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együtteséből alakul ki.( Finszter Géza: A rendészet elmélete. KJK-kerszöv, 2003. 208.o.)

Sajnos (vagy szerencsére), a tudományos definíciókat nem lehet egy tényállás körébe vonni, így aztán a jogalkalmazó magára marad abban a kérdésben, hogy mit is tekintsen közrend, közbiztonság fenntartására irányuló tevékenységnek.

A Btk. meglevő fogalmi apparátusa sem segít ebben, hiszen a közrend és a közbiztonság kifejezések a bűncselekmények csoportosításánál (Btk. XVI. fejezet) jelennek meg, érdemi funkciójukat tekintve pedig az adott cselekmények jogtárgyának beazonosítását szolgálják. Vagyis szolgálták eddig. Azáltal, hogy megjelentek egy bűncselekményi tényállásban, eltérő jogi szerepet kaptak, vagy legalábbis ezt követelné a dogmatikai pontosság. Ennek viszont ellentmond a közrend / közbiztonság definíciós hiánya.

[Az csak hab ezen az egyébként nagyon nem ízlő tortán, hogy a Btk. eszmerendszerében a közrend magában foglalja a közbiztonságot, így tehát egyáltalán nem érthető, hogy mit is akart a jogalkotó az azonos rangú felsorolással.]

Így aztán - véleményem szerint - ez a tényállás csak látszólag konkrét és jól alkalmazható, a közrend és közbiztonság fogalmaknak köszönhetően olyan gumiszabályt alkotott a jogalkotó, amely meglehetősen tág körben fogja engedni a büntetendőséget. A másik lehetőség pedig az, hogy a jogalkalmazó visszafogott lesz s nem fogja alkalmazni a tényállást.

És ha pöttyös melegítőben járőröznek majd a közvigalom fenntartása érdekében?