Az Élet és Irodalomban jelent meg a fenti című írás, meglehetősen őszinte hangvétellel és minden szempontból helytálló tartalommal.
Ez így nyilvánvalóan nem működhet, de a dolgok ilyetén elromlása nyilván többféle eredőjű folyamat eredménye, s emiatt az orvoslás csakis célzott, ám annál inkább hosszabb és komplex terápiát követelne. Amire a mai viszonyaink között nincs esély, bár meglepetés még érhet bennünket. Amit a 90-es években elmulasztott Magyarország megtenni, azaz azt, hogy a magyar rendőrséget átalakítsa és új eszmei alapokra helyezze, az lépten-nyomon visszaköszön: az emberek is pontosan úgy viszonyulnak a rendőrséghez, ahogy a korábbi rendszerben, s - úgy tűnik - a rendőrök között is vannak így ezzel néhányan.
Ugyan városi legendákra (vagy viccekre) hivatkozni ebben az Olvasónaplóban talán forradalminak tűnhet, főleg a célkitűzéseimet illetően, mégis, az alábbi pontosan ide kívánkozik, mivel tökéletesen megragadja "A rendőr szava" problematikát.
Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a sheriff nem állítja, hogy gyorsan hajtott, ha az nem úgy volt. Főszabályként persze, hiszen azért ott is vannak fegyelmi vétségért elmarasztalt vagy bűncselekmény miatt elítélt rendőrök...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.