E-RendON

Az Olvasónapló egy kísérlet, amellyel tudományos közlemények feldolgozását kívánom elvégezni. A rendészettudomány tárgykörében született (1990-t követő) európai és nemzetközi szakirodalmi termést helyeztem célkeresztbe, mivel ez a tudományterület Magyarországon gyerekcipőben jár. [A hazai szakirodalmi eredményekről sem fogok hallgatni.] Célom ezzel a modern Olvasónaplóval a dokumentáció, illetve esetleges érdeklődők megnyerése a rendészettudománynak. A tudományos gondolatcsere sem lenne idegen számomra. (Dr. Karsai Krisztina, Szeged)

2012.09.22. 16:40 KarsaiK

Szubjektív konferencia-beszámoló...

A szakmai / tudományos konferenciák egyik közös ismérve az, hogy legfeljebb 1-2 előadás az, ami miatt érdemes végigülni az egészet, s hát az is igaz, hogy hallgatónként változó is lehet, hogy mely előadást honorálják a "na-ezért-már-megérte-eljönni" vélekedéssel. Személyes érdeklődésem a kiberbűnözés jelene és jövője kapcsán nem is izgazán szakmai jellegű, egyszerűen annyira szeretem a modern IT-t és a világháló nyújtotta lehetőségeket (munka, szórakozás), hogy mindenképpen szerettem volna a legújabb eseményekről hallani. A szakmai érdeklődésem e konferencián is a bűnüldöző hatóságok együttműködésére, a transznacionalitásból adódó nehézségek (és könnyebbségek) leküzdésére tett jogi erőfeszítésekre fókuszált, de ilyen előadásból azért kevés akadt. 

Az első érdekesnek induló előadás központi kérdése az volt, hogy a kibertérben elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan

a büntető joghatóság szabályai

hogyan alakulnak, vannak-e jellegzetességei a jogi szabályozásnak a kibertér sajátosságaihoz igazítva. Legalábbis ezt a kérdésfeltevést lehetett várni “Hommonai János: A magyar joghatóság határai a kibertérben az ügyész szemszögéből” című előadásra beülve. A válasz röviden az, hogy nincsenek, bővebben pedig az, hogy valószínűleg egy darabig nem is lesznek. Ugyan a hagyományos területi elvet alapjaiban kezdte ki a modern technológiai fejlődés, újabbat nem sikerült még találni, ami alkalmas lehetne, tudtuk meg. Ez szinte felért egy kiadós vállvonogatással. Nehézségként nevezte meg az előadó ebben a kontextusban, hogy a magyar Btk. nem tartalmazza az elkövetés helyének definícióját (szemben a német Btk.-val), így nem tudjuk, hogy egészen pontosan mit lehet és kell az elkövetés helyének tekinteni. 

Az elkövetés helyének definíciója a kibertér előtti időszakban sem volt benne a Btk.-ban, de ez nem zavart senkit abban, hogy erre nézve különböző elméleteket alkosson meg, és abban sem, hogy bírósági döntést ezen elméletekre alapozzon. Azaz törvényi definíció helyett értelmezéssel jutottunk el az elkövetés helyének fogalmához. Nem látom, hogy miért ne lehetne ezt ma is követni, ugyanis a kialakult jogértelmezési gyakorlat nem törvény, még az ügyészség számára sem, azon mindig lehet változtatni. Az egyedüli korlátot a - tényálláshoz képesti - felelősséget megalapozó vagy kiterjesztő analógia-tilalom jelenti. Azaz nyugodtan el lehet lesni azokat az ismérveket, amelyek másutt az elkövetési hely fogalmi körébe vonnak és meg kell vizsgálni annak analógia-mentességét, s ha alkalmas, akkor alkalmazni kell. Vállvonogatás helyett. 

Fontos tapasztalat volt, hogy számos előadó felvetette (hol elrettentő példaként, hol megoldhatatlan jogi nehézségként, hol pedig éppen megfontolandó újításként) az online házkutatás és adatlefoglalás problémakörét (még remote search seizure) - s ugyan még az ezt elismerő államokban (USA, Németország) sem jutottak nyugvópontra az ezekkel kapcsolatos filozófiai, emberi jogi viták, biztosra vehető, hogy

ez a jövő útja.

Igen, igen, ez is csak úgy lehetséges, hogy új filozófiát kell alkotni és eltérő zsinórmértéket bevezetni a magánszférához való jog horizontját illetően, no meg azt az el nem hanyagolható jogkérdést is tisztázni kell, hogy az adat a büntetőeljárási bizonyítás szempontjából tulajdonképpen micsoda is (bűnjel, amit le lehet foglalni? a bűnüldöző hatóság általi mentéssel a lefoglalás megtörténik? hogy lehet "internetes" nyomot rögzíteni? stb.)...

Az is világossá vált számomra, hogy a bűnüldöző hatóságok jelentős mértékben rá vannak szorulva az ipari IT vívmányaira, mivel a nem piaci alapon működő állami rezsimben a saját szakmai fejlesztések (és így a hatékony kiberbűnüldözés) hatalmas forrásokat emészte(né)nek fel. Ugyanakkor a szabad piacról történő megvásárlásuk az elvi aggályok mellett jelentős biztonsági kockázatokat is hordoz. Mégis azt kell mondani, hogy e problémákat 

a piaci szereplők társadalmi felelősségvállalása

a gyakorlatban kompenzálja: tudástranszfer a hatóság tagjai számára,  biztonsági jelzőrendszerek kiépítése, a hatóságokat megkötő területi elv figyelmen kívül hagyásának lehetősége (pl. valós időben zajló világméretű támadások nyomon követése)...

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://rendeszettudomany.blog.hu/api/trackback/id/tr924796028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása