2012. május 16-án megalakult az MTA IX. Osztályának (Gazdaság- és Jogtudományok) Állam- és Jogtudományok Bizottságának Rendészeti Albizottsága, és megválasztotta tisztségviselőit.
Elnök: Finszter Géza, az MTA doktorra
Alelnök: Bukovics István, az MTA doktora és Tóth Judit, az állam- és jogtudományok kandidátusa
Titkár: Görbe Attiláné Dr. Zán Krisztina, PhD
Igazán örömteli esemény, hogy az albizottság megalakulhatott, a mintegy 27 szavazati jogú (tudományos fokozattal rendelkező) meghívott között jómagam is részt vehettem e fontos eseményen. Nagy várakozással tekintünk mindannyian az albizottság működése elé, remélhetőleg aktivizálni fogja a rendészet és rendészettudomány iránt érdeklődő szakmai közönséget. Feltehetőleg csak engem csiklandoz a kérdés, hogy míg korábban büszkén viselte - a korábbi szervezeti rendben - ez az albizottság a "rendészettudományi" nevet, most a kétségtelenül rövidebb és így praktikusabb elnevezést, a "rendészeti" jelzőt használja - miért is van ez így?
E bejegyzésnek az örömteli eseményről való híradáson kívül még az is oka, hogy a megválasztott vezető tisztségviselők ugyan igen rövid, de rendkívül fontos hitvallásokat tettek a rendészettudomány jövöjét illetően, amit mindenképpen érdemesnek tartok itt is közölni.
Finszter Géza felhívta először is a figyelmünket arra, hogy a tudomány számára a kiindulópont a megismerés, amelyet a bizottsági szakterületek jelentős részén "a titok" védelmét övező jogszabályok (vagy sokszor a bevett gyakorlat) majdhogynem lehetetlenné tesznek. Ezt mindenképpen ki kell küszöbölni és a tudomány állásfoglalásait a szakmai szervezeteknek az információkhoz való hozzáféréssel elő kell segíteni. Remélem, hogy ezirányban az albizottság jelentős lépéseket tud majd tenni.
Az, hogy a tudománynak nem az a feladata, hogy a mindennapi szakmai gyakorlatot igazolja, Finszter Géza különösen fontosnak tartotta kiemelni és csak egyet lehet vele érteni. HIsszük, hogy az albizottság tagjainak tudományos tevékenysége alkalmas lesz arra, hogy - adott esetben - a gyakorlat kritikai elemzésével hozzájáruljon a jobbításhoz. Igaz ugyanakkor, emelte ki Finszter Géza harmadik fontos kiindulópontként, hogy az állandóságra berendezkedett szervek nem igénylik a tudományt, mivel a szükségképpen felmerülő kritikai észrevételek a változás irányában hatnak. Úgy kell ezt érteni, hogy sajátos jellemzője a rendészettudományi vizsgálódások fókuszpontjában levő szervezeteknek a változásokkal szembeni erőteljes rezisztencia, s ha ez így van, akkor a kritikai tudomány "beengedése" csakis zűrrel járhat. Hiszem, hogy az albizottság megalakulása és tevékenysége ezen az alaphelyzeten is változtatni tud.
Tóth Judit rövid felszólalásában az albizottságot a kritikai attitűd kialakítására (erősítésére) és a vizsgálódások tárgyát képező szervezetekhez képesti autonómia kivívására buzdította.
Úgy érzem, a vezető tisztségviselők személye és az albizottság összetétele alkalmas lehet arra, hogy a rendészettudomány szekerét a fejlődés útján tolja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.