December 9-én fontos eseményen vehettem részt előadóként: a Szegedi Tudományegyetemen jelenleg tevékenykedő Bolyai kutatási ösztöndíjasoknak volt egy interdiszciplináris konferenciája, ahol megismerhettük a Bolyaisok kutatási területeit, tudományos érdeklődését és persze egymást is. Jogászként (és Bolyaisként) a társadalomtudományi szekcióban adtam elő a fenti címmel, jobbára nyelvészek és irodalmárok figyelmes hallgatása közepette.
Vittem magammal handout-ot, de aztán nem osztottam ki, mert nem szokványos módon jelenítettem meg mondanivalóm lényegét, s nem voltam benne biztos, hogy elérem-e vele a célomat. Mármint a jobb megértést.
Tudniillik egy képregényfélét "rajzoltam". A visszafogottságomat az is megalapozta, hogy tudom, az ilyen jellegű vizuális médiumok helyes és helyénvaló megértése asszociációs készségtől is függ (no, meg a kifejező megjelenítéstől), ugyanakkor sejthető, hogy eleve azért készítettem, mert úgy gondolom, a társadalomtudósoktól az átlagos értelmiségit meghaladó nyitottság is elvárható. Mindenesetre a bátorságom nem tartott ki estig, így nem próbáltam ki délután ötkor (majdnem) utolsó előadóként az új típusú handout-ot.
Most azonban igen. Következzék hát az előadáskövető "képregény". (Utána lesz nagyítás is.)
A kockák egyenként...
Majd még a rajzolási technikákon finomítok.
Tényleg nem alkalmas az ilyen jellegű megjelenítés arra, hogy a feltett kérdéseket / a felvetett problémákat bevéssük a hallgatóságunk emlékezetébe?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.