E-RendON

Az Olvasónapló egy kísérlet, amellyel tudományos közlemények feldolgozását kívánom elvégezni. A rendészettudomány tárgykörében született (1990-t követő) európai és nemzetközi szakirodalmi termést helyeztem célkeresztbe, mivel ez a tudományterület Magyarországon gyerekcipőben jár. [A hazai szakirodalmi eredményekről sem fogok hallgatni.] Célom ezzel a modern Olvasónaplóval a dokumentáció, illetve esetleges érdeklődők megnyerése a rendészettudománynak. A tudományos gondolatcsere sem lenne idegen számomra. (Dr. Karsai Krisztina, Szeged)

2011.10.16. 22:12 KarsaiK

Vendégblog - Neparáczki Anna

Ha meghívunk valakit, hogy írjon a blogunkba, akkor ő a vendégblogger, láttam már ilyet másoknál is. Ilyenkor felelősséggel tartozunk az írásáért, legalább annyiban, hogy amit és ahogy ír, az illeszkedjen a blog - jelen esetben az Olvasónapló - profiljába. Jöjjön tehát egy ilyen kísérlet is, amely egy komolynak ígérkező konferencia beszámolója. 

 

Ízelítő a „Terrorizmus és demokrácia a XXI. században” c. konferenciából
 
2011. szeptember 29-én és 30-án a Belügyi Tudományos Tanács és a Terrorelhárítási Központ közös szervezésében került megrendezésre a „TERRORIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA A XXI. SZÁZADBAN” címet viselő nemzetközi tudományos-szakmai konferencia.
 
A konferencia fővédnöke, Pintér Sándor hangsúlyozta, hogy a konferencia fórumot kíván teremteni a jog, a szervezés, és a gyakorlati életben terror ellen tevékenykedők számára, ami a demokratikus értékek védelme érdekében elengedhetetlenül fontos. A terrorizmus komoly veszélyével szemben mindenekelőtt a megelőzés, korai felismerés és felderítés szerepét emelte ki: a terroristák gondolatai kifürkészésének(!) jelszavával a technikai képességek és eszközök további fejlesztését, és a minél gyorsabb reagálást sürgette, ugyanakkor – természetesen – az emberi jogok minél szélesebb körű garantálása mellett.
 

Hajdu János, a TEK főigazgatója úgy fogalmazott, hogy habár Magyarország nem tartozik az erősen terrorfenyegetett államok közé, geopolitikai helyzetéből adódóan azonban aktív szerepvállalásra köteles a terrorizmus elleni fellépés során. Ezt az aktív szerepvállalást, hatékony fellépést pedig az újonnan felállított TEK – képességeinek kombinálásával (?!) – képes is garantálni.
 
A neves előadók sorát Prof. Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nyitotta meg angol nyelvű előadásával („Az alapvető jogok érvényesülése és a rendőrségi gyakorlat összevetése a gyülekezési jog példáján”). Az előtte szólóhoz hasonlóan hangsúlyozta, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mély gyökerekkel rendelkező terrorizmusról, magát a terrorizmust –szerencsére- elsősorban a médiából ismerhetjük mindennapjainkban. Amellett, hogy nem kételkedett a TEK-hez hasonló szervezetek létének szükségességében, rámutatott, hogy az ilyen rendkívüli hatékonyságot garantáló „szuperszervezeteket” igenis ellenőrizni kell(ene), hiszen könnyen előfordulhat, hogy enélkül az emberi jogokat elhanyagolva fog működni. A lehetséges ellenőrzési mechanizmust pedig egy nemzetközi és nemzeti szinten szervezett, a civil társadalom részvételével működő struktúrában látná megvalósíthatónak (G. Shafir).
 
Gilles de Kerchove, az EU terrorellenes koordinátora „A demokratikus jogállamtól elvárt személyes szabadságjogok érvényesülése és az állam terrorellenes küzdelmével együtt járó szabadságjogi korlátozások összhangba hozásá”-ának mikéntjét öt fő témakör mentén vázolta fel. Elsőként a magánélethez való jog (right for privacy) garantálása került terítékre: hiszen amennyiben az alapvető jogok tiszteletben tartása nélkül folytatunk a terrorizmus ellen küzdelmet, magunk teremtünk még több terroristát. Másodsorban az adatvédelem és a megelőzéshez szükséges adatéhség ellenpárjait vizsgálta: a valóban releváns adatok gyűjtéséről semmiképpen nem mondhatnak le a bűnüldözés érdekében, de emellett mindenképpen ki kell építeni egy erős adatvédelmi rendszert is, hogy a bizalom az adatgyűjtő szervekkel szemben fennálljon és erősödjön. Harmadsorban a „War on terror” paradigmát kritizálta: hiszen a „csatatér nem lehet maga az egész világ” a terrorizmus elleni küzdelemben, ez a fajta felfogás csak a további radikalizálódást szolgálhatja. Negyedrészt kiemelte, hogy a terrorcselekmény egy bűncselekmény, amely mindenkor a rendes büntetőeljárás szabályai szerint bírálandó el. Egy-egy ilyen elítélés pedig jelzésértékű lehet: ha a terroristákat mint közönséges bűnözőket állítjuk bíróság elé, és a mindenkire érvényes büntető eljárásjogi szabályok szerint vonjuk őket felelősségre, ezzel kriminalizáljuk a cselekményüket, s többé nem utalhat közülük senki a guantanamói, cseppet sem demokratikus elbánásra. Ugyanakkor a terrorcselekmény mint bűncselekmény közös európai uniós fogalmának további bővítését is szorgalmazta: a terrorista kiképzésen részvétel, valamint a terrorista csoportban részvétel büntetendőségét (!) is meg kellene fontolni szerinte… Végül, de nem utolsó sorban az ellenállóképesség növelésére hívta fel a figyelmet: csak egy erős és összetartó társadalom képes szembeszállni és helyesen reagálni a terroristák által elkövetett borzalmakra. 
 
Richard LeBaron nagykövet (USA Külügyminisztérium, stratégiai terrorellenes kommunikációs koordinátor) szintén egyetértett az ellenállóképesség növelésének fontosságával, s kiemelte, hogy ebben nagy szerepet játszik az, hogy miként alakítjuk ki társadalmunk image-át: amíg az USA az emberek többségében a lehetőségek hazája marad, s nem a félelmek, veszélyek uralta ország, addig nem győztek felettük a terroristák. Majd rátért előadása témájára („Szélsőségek elleni fellépések az Interneten: létezik-e bármilyen szabály?”): a terrorista propaganda egyre elterjedtebbé válik az interneten, s a szélsőséges gondolkodást, extrémizmust propagáló weblapok látogatottsága évről-évre nő. Felvázolta a jogállaminak mondható stratégiát: a demokratikus jogállamnak is jelen kell lennie az interneten saját nézeteivel, értékeivel, azokat képviselve. Ezt erősítheti a kutatás és a hírszerzés a maga eszközeivel, ugyanis meg kell érteni az extrémista honlapok látogatóit, bele kell látni a fejükbe ahhoz, hogy megtudjuk mivel befolyásolják őket. Ezen kívül meg kell őrizni a szabad beszéd alkotmányos védelmét még a gyűlölködő honlapok esetén is, és a dogmába nem szabad beszállni, azaz nem szabad „ellen-online-propagandává” válnia az állami fellépésnek sem. Az erőszak helyett el kell ültetni a látogatókban a remény gondolatát és az Al-Quaida, valamint a hasonló szervezetek eszközeit kell saját maguk ellen fordítani (pl. saját netes propagáló anyagait összevágni az erőszakos cselekedeteik képeivel, majd elhelyezni olyan helyen, ahol a látogatók megtalálják). Emellett nagyon fontos a tényszerűség, szavahihetőség fenntartása az állam részéről, hogy ne adjon ellentámadásra lehetőséget.
 
Shari Villarosa (USA Külügyminisztérium, terrorellenes helyettes koordinátor) az új amerikai terrorellenes politikáról és a jog uralmáról tartott előadást. Szintén kiemelte, a terrorcselekmény mint bűncselekmény és egyben ideológiai cselekmény elleni harcot az ideológia kétségbevonásával kell vívni, és az erőszakos válaszreakcióval nem lehet igazi változást előidézni. Az új USA stratégia ezért már az ideológia elleni küzdelemre és az USA területén való megelőzése összepontosít, az ún. hazai neveltetésű terrorizmust kell elsősorban megelőzni a közösségek támogatása és az alapértékek melletti elkötelezettséggel karöltve.
 
Az első nap utolsó előadásának címe sokat ígért, s „A hírszerző hálózatok irányítása: a felügyelet új kihívásai” Dr. Peter Gill (University of Liverpool tiszteletbeli munkatársa) előadásában valóban elgondolkodtató is volt. A titkosszolgálatok felügyelete ugyanis eddig az állami felügyeletet („state intelligence”) jelentette, ami mára kiegészült két további szereplővel: a vállalati szektorral („corporations”) és a független szereplőkkel („sovereignties”). Ezek pedig gyakran hálózatban működhetnek, összekapcsolódhatnak egymással (pl. biztonsági szoftvert kifejleszt egy magáncég és eladja az állami szektornak). Ezek a hírszerzési kapcsolatok mindig íratlan szabályokon alapulnak (depend on trust and reciprocity), és habár működésük teljes szabályozásának igénye egyre nő, ez valójában éppen a tevékenységük jellege miatt sosem lesz elérhető, s ezért bírói felügyeletükre sosem lesz mód. Az előadó itt a média létfontosságú szerepére, mint lehetséges ellenőrző mechanizmusra utalt, igaz elismerte, hogy ez is csak egyes esetekben juthat szerephez. Ezen kívül az egyes hírszerző szolgálatok közötti „betyárbecsület” lehet a kulcs a kontroll kapcsán: ugyanis az egyes szolgálatok függnek külső kapcsolataiktól, azaz kölcsönös függőségük révén egymásra utaltak (secrecy and resistance). Végső konklúzióként Gill egy ellenőrzési hálózat létrehozatalát javasolja (oversight network), ami egyszerre épülne a nemzeti és nemzetközi, másrészről a hivatalos és társadalmi ellenőrzésre is.
 
.A konferencia második napján a gyakorlati szakemberek előadásai domináltak. A sort Alexander Theus (Europol, Terrorizmus Elleni Osztály) nyitotta a „Nemzeti hatóságok támogatása a terrorelhárításban: az Europol eredménye és jövőképe” címmel. Ebben kifejtette, hogy a terrorizmus és extrémizmus komoly változásokon megy keresztül: nagy valószínűéggel az ún. ECO-anarchizmusra helyeződik át a hangsúlyt. Az Al-Quaida is elveszti jelentőségét, hiszen a Nyugat-Európában korábban „elvetett magvakból” kifejlődő problémák fognak előtérbe lépni. Ezt tovább erősíti majd a virtuális világ eszköz, fegyver és egyben célpont szerepe, amelyet bármely szélsőség felismerhet. Végül pedig a napjainkban is megfigyelhető már az a szimbiózis a terrorizmus és a szabadság/biztonságfelfogás között, amely alapjaiban fogja megváltoztatni a bűnözésről, bűnelkövetésről alkotott képünket.
 
Jean-Pierre Devos (Belga Szövetségi Rendőrség nyomozója, a CoPPRA projekt vezetője) rendkívül érdekfeszítő és színes előadásával (és személyiségével) járult hozzá a konferencia második napjához („Radikalizáció, közösségi rendőrség, esettanulmányok, az első élvonalbeli rendőrök felelőssége a radikalizáció első jeleinek felismerésében”). Háttérinformációként annyit, hogy Belgium volt Magyarország előtt az EU soros elnöke. Ennek keretében a közösségi rendészet és a terrorizmus ellen kellett elsődlegesen tenniük: a CoPPRA projekt (Community Policing and Prevention of Radicalisation and Terrorism) ennek érdekében azért született, hogy a közösségi rendészet pro-aktivitását növelje. A kiindulási alap ugyanis az a meglátás, hogy minden terrorista incidens helyileg indul ki, ezért a terrorellenes hatékony fellépés kulcskérdése az első radikalizálódásra utaló jelek időben észrevétele. Ehhez pedig az ún. első vonalas rendőrök („first line of defence” szerepű rendőrök) felkészítésére és ezáltal a kulcsszerepük elismerésére van szükség. A CoPPRA projekt így négy fő pillérre épül: az első vonalas rendőrök felkészítésére, ehhez könnyen érthető és a kulcsfontosságú információkat közérthetően tartalmazó rövid és színes kézikönyv terjesztésére, az egyes jó gyakorlatok beazonosítására és elsajátítására, valamint az információ minél szélesebb megosztása érdekében konferenciák szervezésére. Mivel a gyakorlatban a CoPPRA igen sikeresnek bizonyult, a CoPPRA2, újabb 2 éves, EU finanszírozású projekt napjainkban indult be, amely az elért eredmények felfrissítését, e-learning eszköz létrehozását és EU-s szintű oktatás nyújtását tűzte célul.
 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://rendeszettudomany.blog.hu/api/trackback/id/tr273308066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.