E-RendON

Az Olvasónapló egy kísérlet, amellyel tudományos közlemények feldolgozását kívánom elvégezni. A rendészettudomány tárgykörében született (1990-t követő) európai és nemzetközi szakirodalmi termést helyeztem célkeresztbe, mivel ez a tudományterület Magyarországon gyerekcipőben jár. [A hazai szakirodalmi eredményekről sem fogok hallgatni.] Célom ezzel a modern Olvasónaplóval a dokumentáció, illetve esetleges érdeklődők megnyerése a rendészettudománynak. A tudományos gondolatcsere sem lenne idegen számomra. (Dr. Karsai Krisztina, Szeged)

2011.06.26. 23:23 KarsaiK

Mozaikok egy rendészettudományi konferenciáról

 

2011. június 23án Pécsett, „RENDÉSZETI KUTATÁSOK – A RENDVÉDELEM FEJLESZTÉSE” címmel tudományos konferenciát rendeztek, amelyen a rendőri, katasztrófavédelmi, magánvédelmi és az egyetemi szféra képviselőinek előadásait hallgathattuk meg. Majd itt olvasható is lesz minden, ami itt elhangzott. 
 
A konferencia egyébként igen tanulságos és átlagosan is jónak mondható programjából ehelyütt azon előadásokról emlékezek meg, amelyek számomra különösen érdekesek voltak, teljességre törekvő beszámolónak nem itt van helye.
 
De még előtte arról, hogy mi is volt a konferencia célja:      
A rendészeti kutatások fogalmi és tevékenységi körének feltárásával a rendvédelem fejlesztési lehetőségeivel összefüggő kérdések tudományos igényű megvitatása, a szakmai gondolkodás formálása és a gyakorlati alkalmazásának elősegítése.
 
Finszter Géza előadása rövidnek tűnt, de csak azért, mert annyira figyeltem.

 

Az Alkotmány / Alaptörvény és a rendőrség közötti viszonyról beszélt alapvetően, persze sokminden másról is („Az új alaptörvény és sarkalatos törvények a rendészeti igazgatásról”). Nagyon örültem annak a résznek, amikor arról beszélt (Sólyom Lászlót idézve), hogy a 

magyar Alkotmánybíróságnak nagy adóssága van a jogállamiság felé, tudniillik az Alkotmánybíróságnak nem sikerült azt a fordulópontot körülbástyáznia megfelelő iránymutatásokkal, amikor a politikai elhatározás átalakul állami döntéssé. E korábbi nyilatkozat felidézése és Finszter ezzel kapcsolatos fejtegetése olyan aktualitással bír a mai viszonyaink között, amire Sólyom sem gondolhatott még alkotmánybíró korában. Sajnos. Persze Finszter sem tudja ezt itt és most orvosolni, de nagyon úgy néz ki, hogy az „első” Alkotmánybíróság ezen mulasztásának meglehetősen súlyos következményei vannak manapság.
Finszter ismét letette voksát amellett, hogy a helyi biztonság legfőbb őrének az önkormányzati rendőrségnek kellene lennie, s abbéli várakozását sem rejtette véka alá, hogy mivel az új Alaptörvény ezt nem zárja ki, a frissen gyúrt sarkalatos törvényekkel el lehet indulni ezen az úton. Akár. Hogy aztán erre indul-e el a jogalkotó, nem megjósolható. Sajnos.
 
Hajas Barnabás már a meglehetősen provokatív cím-választással („Épp egy 

társadalomtudós mondja meg, mit kezdjen a tömeggel a rendőrség?”) jól előkészítette a nagy érdeklődést előadása iránt. Az előadás kiváló volt, bár érzésem szerint a civilek jobban díjazták, mint az egyenruhások, mégha ez utóbbiak tetszését a címválasztás immanens önkritikája önmagában is kiválthatta volna. Az előadás konklúziója nyilván más előjelű volt, s ezt majd pár sorral később is megosztom, de mindez együtt igen jól közvetítette a nem egyenruhás rendészettudós objektív szemléletét. Ez az ugyanis, ami a rendészetet tudományossá teheti, ahogy ezen véleményemről már korábbi bejegyzéseimben is szót ejtettem.
Hajas Barnabás előadásának lényege az volt, hogy bemutassa, a sikeres tömegkezelés alapjai – többek között – a viselkedéskutatásban és a szociológia tudományában találhatók meg, s hogy a hatékony és adekvát válaszokért nem szégyen a rendőrségnek a társadalomtudósokhoz mennie. Amíg azonban ez a szemléletváltás nem történik meg, ne csodálkozzon senki sem a 2006 őszi eseményeken (pontosabban azok „kezelésén”), azoknak törvényszerűen be kellett következniük – annak viszont örülni kell, hogy halottak nem voltak. Hajas Barnabástól megtudtuk azt is, hogy létezik a Godiac projekt, ami a tömeggel való rendőrségi  bánásmód európai megoldásait (földrajzi és eszmei értelemben is) monitorozza és a jó gyakorlatokat terjeszteni igyekszik. No meg azt is, hogy a Dialogue Police és a Dialogue Protest rendkívül hasznos módszerek az erőszakos tömegrendezvények megelőzésére vagy éppen aktuális fékentartására.
Az előadó saját provokatív kérdésére (ami innen nézve már-már költői volt) megadta az igenlő választ, s nyomatékkal hívta fel arra a figyelmet, hogy meg kell változnia a magyar rendőrség tömeggel kapcsolatos szemléletének és módszereinek is, s nem lehet olyan elveket követni, amelyek 100 éve (talán) hatékonynak tűntek.
 
Intermezzo: Hajas Barnabás előadását követően a levezető elnök „egyszerűnek” (!) titulálta Hajas javaslatát, még pontosabban relativizálta Hajas problémafelvetését azzal, hogy „a kérdés nem ilyen egyszerű”. Majd ezt azzal indokolta, hogy a magyar rendőröknek az életpályájukkal kapcsolatosan vannak nehézségeik, s hogy általában véve a rendőrség sem tehet arról, hogy milyen szellemi képességű és egészségi  állapotú emberek jelentkeznek a szervezetbe. Puff neki.
Mondjuk nem úgy értettem Hajas előadását, hogy minden tömeget „kezelő” rendőrnek társadalomtudósnak kell lenni, de lehet, hogy volt egy pillanat, amikor nem figyeltem?
 
Volt még egy előadás, ami nagyon tetszett, főleg azért, mert Krémer Ferenc tartotta (kollégájával Molnár Katalinnal, „A szociális kompetenciák szerepe a rendészeti szakmai gondolkodás formálásában” címmel). Az előadás a rendőrök oktatásának egy kis szeletkéjéről szólt – a kompetenciaalapú rendőrképzésről. Sajnos, rövid idejük volt beszélni, ezért inkább sok képet mutattak, s őszintén remélem, hogy az írásos anyaguk jó hosszú lesz, s mindaz benne lesz, amit most csak egy-egy mondattal felvillantottak. [Ők egyébként biztos értették Hajas előadását. ]
 
 
Most, hogy több előadásról nem kívánok megemlékezni, úgy is tűnhet, hogy a konferencia előadásai közül a „civil” előadások keltették csak fel az itt is megtestesülő érdeklődésemet. Nos, ez tényleg így van.
A többi előadás is hasznos volt számomra, de „csak” ismereteim bővítése (értsd ismeretterjesztés) céljából. Azaz most már tudom, hogy hol van rendészeti mesterszak Európában (Bochum), meg azt is, hogy Magyarországról összesen három folyó folyik kifelé. Ja, meg azt is, hogy összefogással lehet a rendőrség modernizációját elérni és hogy a modern információs technológiák korábban ismeretlen biztonsági kihívásokkal állítják szembe a bűnüldözést. És még sorolhatnám, de itt és most ettől eltekintek, talán érthető okokból
Mindesetre megerősített a konferencia abbéli vélekedésemben, hogy az egyenruhások (jelenlegi és már leszerelt) máshogy viszonyulnak a tudományhoz, úgy értem, a rendészettudományhoz is (!), s ezzel együtt saját „tudósi” attitűdjük is eltér a civilekétől. Ezt érdemes a továbbiakban is figyelemmel kísérni, s remélem, további tapasztalataim és leendő olvasmányaim el fogják mozdítani ezen álláspontot…

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://rendeszettudomany.blog.hu/api/trackback/id/tr713017346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.