E-RendON

Az Olvasónapló egy kísérlet, amellyel tudományos közlemények feldolgozását kívánom elvégezni. A rendészettudomány tárgykörében született (1990-t követő) európai és nemzetközi szakirodalmi termést helyeztem célkeresztbe, mivel ez a tudományterület Magyarországon gyerekcipőben jár. [A hazai szakirodalmi eredményekről sem fogok hallgatni.] Célom ezzel a modern Olvasónaplóval a dokumentáció, illetve esetleges érdeklődők megnyerése a rendészettudománynak. A tudományos gondolatcsere sem lenne idegen számomra. (Dr. Karsai Krisztina, Szeged)

2011.06.02. 10:16 KarsaiK

Demokrácia és a rendőrség hatékonysága (Sung, Hung-en)

Hung-En Sung kiváló cikkében azt a célt tűzte ki maga elé, hogy bizonyítsa, van kapcsolat a rendőrség hatékonysága és a demokratizálódás között.
 
A különböző társadalmakban fellelhető különbségek ellenére az általános megelégedettség, s jóváhagyás legitimizálja a rendőrséget, mint a rend fenntartásának leginkább kényszerítő jellegű eszközét.
 
A rendőrség hatékonysága iránti tudományos érdeklődés a nyolcvanas években nőtt meg nagymértékben, amikor is végbement egyes ázsiai és latin-amerikai államok „harmadikhullámos” demokratizálódása. A hatékonyabb, de egyszerre demokratikusabb rendőrség iránti mozgalom egy technikai jellegű jelenséggé fejlődött ki, mely a „demokratikus rendőri működés” (democratic policing) elnevezést kapta. Ez arra a megnövekedett igényre válaszul jött létre, mely a volt szocialista országok, s más, rendszerváltozáson átesett országokban (pl. Haiti) keletkezett.
Noha a rendőrség hatékonysága, s egy állam demokratikus berendezkedése közti viszonyt már sokan vizsgálták [Sung cikkében bőséges szakirodalom vezeti tovább az érdeklődőt], tudományos módszerek felhasználásával egyértelmű kapcsolatot nem mutattak ki. Arról is rengeteg esettanulmány készült, hogy hogyan rendelték alá az újonnan demokratizálódott államok a rendőrséget a jogállami követelményeknek, az emberi jogok védelmének, s a köz szolgálatának, de nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a nagyobb fokú demokrácia hatékonyabb rendőrségi működést eredményez-e. A mérési bizonytalanságok és az empirikus kísérletek hiánya miatt nem sokat tudunk a demokratizálódás rendőrségi hatékonyságra gyakorolt hatásairól. [348.p.]
 
Az elmúlt harminc év nagy mennyiségű, ilyen irányú kutatási tevékenysége ellenére a hatékony rendőrség fogalma a mai napig tisztázatlan maradt. A jó rendőrségi működés (good policing) mást és mást jelent az egyes társadalmi csoportoknak. [349.p.] A felső- és középosztályoknak ez a status quo fenntartása és a kriminalitás elfojtása, az alacsonyabb osztályoknak pedig a jó rendőrség a becsületes rendőrt jelenti.
 
Sung is felhívja arra a figyelmet, hogy a bűnözési statisztikákat nem szabad alapul venni a rendőrség hatékonyságának méréséhez, mivel ezeket számos más (gazdasági és társadalmi) tényező is befolyásolja, s nem mutatják a (helyi) rendőrség vezetési és taktikai képességeit. [350.p.]
Krémernél is olvasható egy kiváló összefoglalás a bűnözési statisztika alakulásának – a rendszerváltást követően, Magyarországon – okairól. Ezek szerint:
 
A regisztrált bűncselekmények számára formális és informális tényezők alakítják.
Formális tényező a „bűncselekmények jogszabályok által kijelölt halmazának tartalma. Vagyis a regisztrált bűncselekményszám legelőször is attól függ, hogy a törvények miként és milyen cselekményekkel töltik fel azt, és hol húzzák meg a határokat a szankcionált cselekmények között. Másodsorban, a regisztrált esetszám függ a statisztikai adatrögzítés szabályaitól, vagyis attól, mi számít egy esetnek. Például egy vagy sok esetnek számít-e egy csalás- vagy betöréssorozat. A regisztrált események számát informális tényezők is befolyásolják, jelen esetben a rendőrség politikája, vagyis az, milyen következményekkel jár számukra az események számának növekedése, illetve csökkenése. Amennyiben az esetszám növekedésétől azt lehet várni, hogy a szervezet jelentősége és ennek következtében költségvetése és létszáma is növekszik, akkor ez bizonyos határok között hatással van arra. Ha viszont ellentétes az érdeke, az a regisztrált bűncselekmények számának csökkenését eredményezheti.
Nagyon fontos tényező, hogy a lakosság, pontosabban az áldozatok bizalommal vannak-e a rendőrség iránt. A bizalmatlanság, vagyis ha ügyükben nem várnak semmilyen eredményt, jelentős mértékben csökkenti a bejelentési hajlandóságot. Ekkor úgy tűnhet, mintha javulna a közbiztonság, holott valójában romlik, hiszen még a rendőrség is növeli a közbizonytalanságot. A rendőrség iránti bizalom viszont a bejelentett bűncselekmények számának növekedésével jár együtt. Másként fogalmazva, a nyilvántartott bűncselekmények száma függ a látenciától, a látencia pedig – többek között – a bizalomtól. A korszerű rendészetben az esetszám növekedése pozitívumnak számít.
Végül pedig a regisztrált esetszám függ a cselekmények valós számának alakulásától ás annak trendjétől. Ezt a hatás azonban csak akkor tudjuk megállapítani, ha az előző tényezőket változatlannak tekintjük, amivel óvatosan kell bánnunk, mert a rendszerváltás éveiben sem a jogszabályok, sem pedig az egyéb tényezők nem voltak állandóak.” [Krémer Bibliotéka 32-33.p.]
 
 
Értelemszerű Sung megállapítása, miszerint a rendőrség teljesítményét az alapján kell megítélni, amire ténylegesen befolyása van. Mivel a liberális demokráciákban a rendőrség felhatalmazását az állampolgároktól kapja meg, elkerülhetetlen, hogy hatékonyságát a lakosság elégedettségével mérjük.
Krémer [33.p.] és Sung is [352.p.] (valamint Sung által idézett Bayley, Brodeur, Worall és Clancy) egyértelműen leszögezik, hogy a lakosság bizalmától nagyban függ a bűnözési ráta, mivel a rendőrség iránt bizalommal viseltető lakosság nagyobb arányban tesz bejelentést az általa észlelt bűncselekményekről, mint az a közösség, amelyik nem hisz a rendőrségben. „A rendőrségi hatékonyság végső soron annyit jelent, amit és amennyit a rendőrség teljesít a közösség szemszögéből nézve.” [350.p]
 
Az újonna demokratizálódott társadalmakban jelentős változások mentek végbe a társadalmi alrendszerek minden szintjén, s a rendőrségeknek is meg kellett újulniuk.
Bayley megfogalmazásában: a rendőrség olyan a kormánynak, mint az él a késnek [Bayley, D.H. (1985), Patterns of Policing: A Comparative International Analysis, Rutgers
University Press, New Brunswick, 189.p.]
 
Noha elméletileg nem lehet kizárni azt, hogy a rendőrség hatékonyan működjön egy diktatórikus rezsimben, a gyakorlatban mégis a rendőrség hibás vezetése és a bizalomhiány jelenti a legnagyobb veszélyt a személyes biztonságra.
 
Sung – empirikus tapasztalatai alapján – négy modellt állít fel, amelyek leírják a mindenkori rendőrség és a demokratikus folyamatok (demokratizálódás) közötti lehetséges kölcsönhatásokat. A négy modell eltérő tartalmú, s együttesen azt mutatják, hogy rendkívül összetett a viszonyrendszer, mégis bizonyos körülmények együtthatásakor hasonló fejlődés következhet be a különböző országokban.
 
1. A pozitív lineáris elmélet
Ahogy az emberek egyre elégedettebbek a részvételi demokráciával, többet hajlandóak áldozni a politikai folyamatok költségeire, s a rendőrség egyre hatékonyabb működését várják el. Ugyanakkor a lakosság támogatja a rendőrséget (hisz benne), s ezáltal a hatékonyság is növekedik. [353.p]
 
2. A negatív lineáris elmélet
A rendőrség hatékonysága csökkenhet annak következtében, hogy megnövekszik a bűnözési ráta és a korrupció a megnövekedett individualizmus miatt. Egy olyan rendszerben, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az emberi jogok érvényesülésére, s a kompromisszumok megkötését politikai erénynek tekintik, a rendőrségi erőszak igénybevétele és az erőszakos konfliktusfeloldás nem kívánatos. Ez az elmélet szerint a demokrácia közvetve akadályozza a rendőrségi hatékonyságot, mert a társadalmi ellenőrzés visszaszorulása rendőrség iránti bizalomvesztést (korrupció) és cinizmust idéz elő, ezek pedig a rendőrség részéről tovább erősítik a korrupciós vagy éppen visszaélésszerű magatartásokat. Sung kimondja, hogy a „macsó” rendőrség nem teremt rendet és bizalmat. [354.p.]
 
3. Konvex pályájú elmélet
 
A konvex (U alakú) elmélet abból indul ki, hogy az új társadalmi rend megszilárdulásának elején csökken a rendőrség hatékonysága, viszont miután normalizálódott a helyzet, növekedni fog. Az átmenet alatt a rendőrség tevékenységének folyamatosnak kell lennie a bűnmegelőzés körében, de a politikai megfigyelés és az erőszak gyakorlásával kapcsolatosan tevékenységét abba kell hagynia. A lakosság olyakor még hosszú évekkel a váltás után is megveti és elítéli a rendőrséget a korábbi tevékenységéért. A rendőrség hatékonysága a rend fenntartását érintően gyengül, ha a közösség bizalmának kiépítését és az új szakmai ethosz kialakítását a startvonaltól kell kezdeni.
Ugyanakkor a bűnözés megnövekedése is megfigyelhető az újonnan demokratizálódott társadalmakban, s emiatt a lakosság úgy gondolja, hogy a rendőrség reformja a társadalmat még sérülékenyebbé teszi a bűnözéssel szemben.
Ha azonban a rendőrség reformja széles politikai konszenzuson alapul és sikerrel megvalósul, az kihatással van a hatékonyságra is. Amint a rendőrség az állam érdekeinek elsődleges szolgálatától az állampolgárok szükségletei felé fordul, a rendőrség tevékenysége is a bűnözés megelőzése és az állampolgárok szabadságának védelme szempontjából kerül értékelésre. Ebben a közegben a rendőrség autoriter beavatkozását maguk a polgárok vagy azok egy csoportja várja, s ha ez a jogállamiság (rule of law) elveivel összhangban történik, akkor a rendőrség hatékonyságát is megnöveli. Így szerzi meg ismét a rendőrség az elveszett hatékonyságot. [354.p.]
 
4. Konkáv pályájú elmélet
 
Ez a modell abból indul ki, hogy a kezdeti lelkesedés és optimizmus jellemzi a rendszerváltozást. A külföldi rendőrségi stratégiákat gyorsan importálják, melyeket alkalmaznak is. Hamarosan azonban kétely és cinizmus váltja fel a kezdeti lelkesedést, mely a rendőrség hatékonyságán is rajta hagyja a nyomát, mivel a bűnözés növekedése az átmenet időszakában – aminek lehetséges okait fentebb már összefoglaltam – a lakosság számára közvetlen kapcsolatot teremt a rendőrség elégtelen működésével. Emiatt a rendőrségi reformok végrehajtását megszakítják és a jogellenes magatartásokkal szemben a lakosság, a civilség újonnan megszerzett vívmányainak korlátozásával lépnek fel. Így aztán nem lesz biztonságosabb a közösség környezete, de a lakosság nagyvonalúan elnézi ezt és a rendőrség militarizálódását abban a reményben, hogy a várt biztonságot így jobban meg tudja teremteni. Az ilyen fejlődés aztán törvényszerűen olyan rendteremtéshez vezet, ami sérülteket vagy halált okoz. Sung azt is megállapítja, hogy ez a modell számos nyugati (stagnáló) demokráciában jelenleg is érvényesül. [355.p.]
 
 
Sung kutatási eredményei
 
A Világgazdasági Fórum 1999-ben kb. 4000 rendőrségi tisztviselőt kérdezett meg 59 országban, ezen kívül pedig közvélemény kutatásokat végeztek, s ennek adatai alapján alkotta meg Sung a modelljeit, illetve osztályozta a kérdéses országokat. Sung 59 ország összehasonlításával készült eredmények alapján azt állapította meg, hogy a konvex görbe alakú modell jellemzi az esetek nagy részében a demokrácia és a rendőrségi hatékonyság közti kapcsolatot.
 

Egy kicsit rólunk: Magyarország 3.75-öt kapott a rendőrségi hatékonyságára, hasonló eredménnyel bír Lengyelország és Csehország is. Ezek az országok demokrácia szempontjából hasonló mutatókkal bírnak, mint Ausztria, Németország vagy Finnország, mégis e kipróbált demokráciákban a rendőrségi hatékonysági index 6.62; 6.09 és 6.79. 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://rendeszettudomany.blog.hu/api/trackback/id/tr342950931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.