Rendészettudományi Olvasónapló

A Schengeni együttműködési rendszerről sokan sokmindent írtak már, talán éppen jelenleg is (rajtam kívül) s valószínűleg fognak is. Ez igaz erre az Olvasónaplóra is, Schengen többször is fog benne még ezek után is szerepelni, annak köszönhetően, hogy a Schengen I és Schengen II. szerződésekkel igen komoly fordulatot vett - többek között - a határon átnyúló rendőrségi együttműködés rendszere. Abban az értelemben különösen, hogy megalkotói képesek voltak új gondolatokat és újfajta modelleket kompromisszumképes javaslatokká transzformálni, amelyek aztán a megállapodásokban jogi tartalmat is nyertek.

Aztán persze a tényleges működés megkezdése sem ment a legolajozottabban, de mégis, a keretet kitöltő joganyag és megélt gyakorlatok organikusan fejlődtek (fejlődnek) azt mutatva, hogy az irány és a választott eszközök jók, csak éppen mindenkinek hozzá kell szokni. Van olyan állam, amelyik még mostanra sem tette ezt, de idővel mindenki beadja a derekát. Sajnos. Ezt most csak abban az értelemben mondom, hogy mindez azt is jelenti, hogy a határon átnyúló bűnözés virágzása nem hagy alább, így tehát a 20 évvel ezelőtti szükségszerűség ma is igaz.

Mindenesetre Monica Den Boer cikkét (Bibliotéka) azért tartom fontosnak az Olvasónaplóban is megemlíteni, mivel Schengen II. megkötése után kiválóan elemzi a szerződések tartalmát és "jóslatai" megvalósultak az eltelt 15 évben.

1. A rendőrségek hatáskörei szélesedtek, figyelemmel a határon átnyúló megfigyelés, a "forró nyomon" üldözés, valamint az ún. ellenőrzött szállítmányok határokon átnyúló követésének lehetőségére.

2. A nyomozás eszközei is bővültek, különösen a Schengeni Információs Rendszer felállítása és működtetése jelent a nyomozásokban nagy segítséget.

3. A rendőrségek együttműködése körében nagyobb autonómiát kaptak a rendőrségek, ami az információ cserében, és az együttműködések közvetlenségében jelent meg. Azaz nincs szükség bírói közreműködésre, nincs commission rogatoire (kommisszion rogatoár), ami egyébként a francia (jellegű) jogrendszerekben érvényesült.

4. A legfontosabb, filozófiai argumentnek tekinti Den Boer, hogy a schengeni rendszer megteremti a rendőrségek közös szellemiségét / bajtársiasságát / kollegialitását ("common esprit de corps"), de minimum az összetartását. Mindezt azért, mivel a fenti már-már forradalminak tekinthető újításokhoz az érintettek képzése és intenzív tapasztalatcsere szükséges, ami a komparatív szemléletet is megalapozza.

(100-102.p.)

Az összehasonlítás pedig, mint tudjuk a legalkalmasabb eszköz a sajátunk folyamatos értékelésére. S ez elvezet a szükséges megújuláshoz.

Ezen kívül még azt is jósolja Den Boer, hogy

a) a nyelvi, politikai, jogi és kulturális különbségek miatt nem lesz zökkenőmentes a schengeni együttműködés;

b) mivel a schengeni rendszerbe való belépést az egyes tagállamok nem egyszerre fogják megtenni, a polgárok számára érthetetlen, sokszor zavaró folyamatok várhatók;

c) a határon átnyúló cselekmények részletszabályait az egymással szomszédos államok bilaterális egyezményekben szabályozhatják, így aztán teljesen eltérőek lesznek az érdemi szabályok a schengeni övezeten belül.

(103-104.p.)

Igen, mindez valóban így történt és még így is fog... Rajtam kívül bizonyosan más is élt már meg olyat vagy hasonlót, hogy egy ajtó nyitva hagyása miatt a damaszkuszi gép utasai bekeveredtek a "schengenen belüli" váróba, így aztán mindenkinek ismét át kellett esni az ellenőrzésen...

S mégis. Az Európai Unió szerves fejlődése pontosan ilyen, s nem is lehet más. A nehézségek leküzdése és a különbségek lefaragása olyan célkitűzés, amiben óriási integrációs potenciál van, hiszen közös EU-s kézikönyvek (pl. határon átnyúló rendőrségi együttműködésről vagy határellenőrzési kiskáté) által előbb-utóbb mindenki ugyanazt és (majdnem) ugyanúgy fogja csinálni... Már ami itt a schengeni együttműködési rendszert illeti.